Makroszappanoperánk továbbra is tart, a románc a csobánkai Hófehérke és übermacsó szívszerelme között egyre csak bonyolódik, ma reggel ugyanis a gyerek megkérdezte tőlem, hogy ugye tudom, hogy ők a Rebekával szerelmesek, bólogattam, majd megkérdeztem, ő honnan tudja. Hát a Rebeka mondta. Mit? Hát hogy szerelmes belé. És te, mondom, te is szerelmes vagy belé? Igen. És ezt miből gondolod - faggatózom tovább.
Kicsit töpreng, majd felragyog az arca: A szívemből!
Majd még hozzátette, hogy ő akkor is szeretni fogja a Rebekát, ha mindketten meghalnak, ebből kifolyólag mi lenne ha felhívnám az anyukáját, hogy átmehet-e játszani :-).
És innentől kezdve az ifjú pár együtt töltötte a napot, dél körül átköltöztek hozzánk, és egyszer csak arra figyeltem föl, hogy elég komoly smacipartik zajlanak a háttérben, csak néztem, mint hal a szatyorban :-D
külön felhívnám a figyelmet a rutinról árulkodó bal kézre, khömm, kezdek megijedni :-)
Délután ötre viszont halálosan összevesztek, olyannyira, hogy Rebeka zokogva jött le a gyerekszobából, merthogy összezörrentek valami játékon, és az én érzelmes lelkületű holtig szerelmes hős lovag fiacskám beközölte vele, hogy majd akkor az apukája fel fogja őt rúgni a holdra. És akkor én meg őrizzem meg a komolyságomat :-))))))