Leléptem Amsterdamba gyerekek nélkül, csak pasival, vasárnap este jövök, majd beszámolok. :-D :-D :-D
Élén Gaz Pömpöllérrel, aki olyan két és féléves korában elhatározta, hogy márpedig ő nem alszik délben, nem és nem, ha a fejünkön pörgünk akkor sem. Ébren maradni viszont nem bírt, délután 5 körül spontán egyszerűséggel felborult, ahol éppen volt, na abban az időszakban…
Amennyire a bátyja macsó, ő épp annyira misspunci, két ujjal nyúl a dolgokhoz (kisujj eláll persze ), babusgatja a plüssállatokat, amiket báty le se szart soha, nyávog, huncutkodik, nyafog, maga sem tudja miért hisztizik, csak azt tudja, mit NEM akar, pasit is tud fogni…
Megnéztem a statisztikáimat, és azóta azon röhögök, hogy milyen fejet vághatott az a szerencsétlen, aki beütötte a google-be, hogy "szopd", és ezt a blogot dobta ki neki a cucc, benne az én mesekönyves posztomat :-)De eleve, hogy lehet ilyet beírni a keresőbe, így,…
Mindkét gyerekem az egy kissé.Kezdjük ott, hogy tegnap reggel, amikor öltöztem, Lujzibujzi odajött és elkezdte szemlélni a mellemet, bökdöste, stb, persze odagyűlt a báty is, úgyhogy jónak láttam kisebb beszédet tartani a kisbabák korai táplálkozási szokásairól, elmondtam…
De azonnal!Mert az oké, hogy a gyerekkel a nap 80 %-át szerepjátékozással töltjük, és oké, hogy én mindig kiemelten fontos szerepet kapok. Oké, vagyok mozdony, kőszikla, busz, hegyen ragadt hegymászó, locsolócső, híd, süni, malac, mozdonyvezető, kígyó, dínóanya, sas, római…